Egy koncert vagy hirtelen hangos zajnak való kitettség után zajok jelentkezhet a fülben. Ha a fülzúgás három hónapnál tovább tart, krónikus fülzúgásról beszélünk. Hallásunk megóvása érdekében kerüljük a nagy hangerejű zajokat illetve védekezzünk megfelelő védőeszközökkel (pl. füldugó).
A fülzörejek intenzitása változó lehet: egyes esetekben az érintettek képesek az állandó fülzúgást a mindennapi életbe integrálni (kompenzált fülzúgás), de vannak, akiknek a fülzörejek annyira zavaróak, hogy befolyásolják a mindennapi életüket, az alvásukat és a személyiségüket (dekompenzált fülzúgás). Ennek következményei lehetnek például fejfájás, ingerlékenység, feszültség és/vagy koncentrációs nehézségek.
A fülzúgás előfordulhat az egyik vagy mindkét oldalon, az egészen mélytől a nagy hangmagasságig terjedő tartományban. Egyeseknél a zúgó, recsegő vagy csengő hang hirtelen jelentkezik, másoknál állandó és tartós.
Az állandó zúgást a fülben szubjektív és objektív fülzúgásra osztják.
A szubjektív fülzúgás a gyakoribb forma, amikor a hangot csak a beteg hallja. Ez eredhet a hallóideg károsodásából vagy az agy hallásérzékelésének hibájából.
Az objektív fülzúgásnál a hang ténylegesen kimutatható a vizsgálatok során, gyakran érszűkület következménye.
Mind a szubjektív, mind az objektív fülzúgás típus okozhat olyan tüneteket, mint a fülben lévő sípolás vagy zúgás. A fülzúgás gyakran olyan zaj következménye is lehet, amely károsította a belső fülben lévő cochlea érzékelő sejtjeit.
A hétköznapokból jól ismert a “cseng a fülem” kifejezés. Ez a fülcsengés nem más, mint különösen rövid ideig tartó fülzúgás. Hangos zenétől, koncertektől vagy más különösen hangos zajoktól keletkezik.
Hogy pontosan mitől cseng a fül, azt sokszor nehéz megállapítani. A fülcsengést fizikai tényezők is okozhatják, például középfülgyulladás vagy idegen test a fülben. Gyakori ok lehet még a stressz. A szédüléssel kombinált fülcsengés a hirtelen halláscsökkenés és a Menière-betegség jellegzetes tünete.
Amikor azt mondjuk, sípol a fülem, akkor a fülcsengést olyan formában észleljük, amikor a zajok sípolásként, fütyülésként, zúgásként, recsegésként vagy kattogásként jelentkeznek a fülben. Az érintettek a zajokat gyakran nagyon magas hangokként írják le, amelyek folyamatosan és monoton módon jelentkeznek.
A fülben lévő recsegő hangokat általában a fülzsír felhalmozódása okozza, amely az állkapocs mozgása során "recsegő" hangokat adhat. A fülben recsegő hangokat okozhat még az akut középfülgyulladás és a fülkürt működési zavara.
Számtalan oka lehet a fülzúgás kialakulásának:
- Zaj vagy ütés okozta akusztikus trauma
- Fülzsírdugó a hallójáratban
- Fizikai és mentális stressz
- Szív- és érrendszeri betegségek
- Középfülgyulladás vagy influenzaszerű megbetegedések
- Feszültség, nyomás
- Gyógyszerek és alkohol
Az objektív fülzúgás az azt kiváltó betegség gyógyításával általában megszüntethető.
Szubjektív fülzúgás esetében közvetett kezelési lehetőségeket alkalmazhatunk.
Az állandó fülzúgás gyógyszeresen keringésjavítókkal, antidepresszánsokkal esetleg nyugtatóval kezelhető. Szedésük csakis orvosi rendelkezés szerint történhet, mivel súlyos mellékhatásaik lehetnek vagy akár gyógyszerfüggőséget okozhatnak.
A vérkeringés serkentésére, szédülés és fülcsengés kezelésére alternatív lehetőség a ginko biloba (páfrányfenyő) leveleiből készült Tebonin alkalmazása.